Dr. Hajdú Ferenc A K5-ös jelű 45 mm-es gyalogsági páncélromboló fegyver fejlesztésének története

A fegyver prototípusának elkészítése a HTI 1952-es tervében szerepel először. A műszaki követelményeket az MNVK tüzér főnöke és a HTI kézifegyver szakosztálya dolgozta ki, a kísérleti példány elkészítését Kucher József mérnök őrnagy a HTI kézifegyver szakosztályának vezetője szakosztályával, valamint a Danuvia és a 133. számú Vállalat végezte. A fegyvert a gyalogság harcrendjébe tervezték, mely páncélromboló gránátjaival alkalmas volt az ellenséges páncélozott járműveinek, harckocsijainak leküzdésére. A tüzelést fekvő testhelyzetben, állványról végezték el, így a 35 cm magas fegyver és fekvő kezelője könnyen rejtve maradhatott. A 45 mm-es űrméretű cső simafuratú és hosszú csőhátrasiklásos. A cső hátrasiklás energiáját két hidraulikus fék nyelte el. A csőfar végén volt található a félautomata ékzár. A lövegzár nyitás és a hüvelykivetés az előresiklás végén automatikusan ment végbe. A helyretoló rugó a cső körül található folyadékfékkel együtt úgy volt beállítva, hogy biztosítsa az állandó közepes fékezést. A folyadékfékek a cső két oldalán helyez­kedtek el. A lövés hatására a cső a fékhengerekkel együtt mozgott hátra, míg az állványhoz rögzített dugattyúrúd álló helyzetben maradt. Eközben a folyadék a henger egyik feléből a másikba áramlott. A fegyver a kezelő vállára nem fejtett ki nagyobb hatást, mint egy 48M golyószóró, köszönhetően a csőtorkolatra szerelt kétfokozatú csőszájféknek. Az állvány a fegyver mozgó alkatrészeinek lövés közbeni megvezetésére és fekvő testhelyzetű tüzelés kiváltását biztosította, valamint a két kereke alkalmassá tette a relatív gyors helyzetváltoztatásra is. A fegyver hossza 1800 mm. A cső hossza a csőszájféktől a csőfarig 960 mm. Ebből a csőszájfék 150 mm. Az állvány tömege 36 kg. A fegyver teljes tömege 108 kg volt. Hatásos lőtávolságát 600 m-re becsülték. A lövedék kezdősebessége 310 m/s volt. Elméleti tűzgyorsasága 21 lövés volt, de ebből a gyakorlatban csak 10 lövést tudtak realizálni percenként. A prototípus tervezésére és gyártására 70 000 Ft költségvetést terveztek. Az 1952. augusztusában, a HTI Táborfalvai Lőkísérleti Állomásán végrehajtott lőpróbák során a célzást, optikai irányzékkal, a golyószóróhoz hasonló testhelyzetből végezték. A lövések a kezelőre nem gyakoroltak nagy terhelést, így kényelmesen lehetett vele a gyorstüzelést végrehajtani. A páncélátütési képességei messze felülmúlták a 45 mm-es páncéltörő ágyúét, melynek tömege a mintapéldányénak a hatszorosa volt.

A K5-ös páncélromboló fegyver fennmaradt rajza A 45 mm-es páncélromboló gránát rajza 1952-ből
A K5-ös páncélromboló fegyver fennmaradt rajza A 45 mm-es páncélromboló gránát rajza 1952-ből

A fegyverhez használható 45 mm-es páncélrobbantó gránát harcászati és műszaki követelményeit (HMK) a HTI lövedéktest szakosztálya dolgozta ki, melyet a Magyar Néphadsereg Tüzér parancsnoka, Madarász ezredes hagyott jóvá 1952. február 1-én. A következő 3 héten a HTI elkészítette a vázlatos terveket, melyek alapján, jóváhagyás után, február 9-én a 133. számú Vállalat több változatban kisipari módszerrel elkezdte gyártani a kísérleti mintákat. Egy gránát előállítási költsége 300 Ft volt. A lövedéktest szakosztály azonnal megkezdte a szükséges vizsgálatokat a Táborfalvai Lőkísérleti Állomáson. Március 25-ére, az első vizsgálatok után megállapították, hogy a vázlattervben megadott bomba formájú lövedék nem felelt meg a HMK-nak. Nem lehetett elég robbanóanyagot elhelyezni benne, így a páncélátütési követelményeket nem tudta teljesíteni. A lövedék repülés közbeni stabilitása is rossz volt. 10 m repülés után már szabálytalan pörgésbe kezdett. A módosítások után készült el az EPRGR-01 jelű lőszer, melynek adatai jelentősen eltértek ugyan a HMK-ban rögzítettektől, de megfeleltek az elvárásoknak. A lövedék hossza 280 mm helyett 362 mm lett. Tömege 0,65 kg-ról 0,8 kg-ra növekedett. A tároló ládájában 40 helyett csak 20 db-ot lehetett elhelyezni. Az egyesített lőszer 3 részből állt. A PRP-1-M pillanatgyújtóból, a ll-PRCR-01 aknaformájú lövedékből és a hüvelyből. A páncélátütést 110 gr-os kumulatív robbanótöltet biztosította vörösréz kúppal és nitropenta robbanóanyaggal. A lőszer alkalmas volt harckocsik és páncélozott járművek pusztítására 100 mm-es páncélvastagságig.

A K5-ös páncélromboló fegyver fennmaradt rajza A K5-ös páncélromboló fegyver fennmaradt rajza
A gránát inert példánya a HTI múzeumában restaurálás előtt

1952 nyarán, a Rendszeresítési Bizottság döntése után, Gyulai hadnagy kapta a feladatot, hogy áttervezze és kikísérletezze az aknaformájú lövedéktestet, mert az aknatest összeroppanása miatt több csőrobbanás is bekövetkezett. Kucher őrnagy számára olyan feladatot szabtak, hogy könnyítse és egyszerűsítse a fegyvert, amely már a tömeggyártáshoz való előkészületeket jelentette. Kucher Józsefet 1953-ban kémkedéssel vádolták meg, február 14-én előzetes letartóztatásba helyezték, majd halálra ítélték. A halálos ítéletet nem hajtották végre. A HTI 1953-as terveiben már nem szerepelnek a K-5-össel kapcsolatos feladatok. Ebben az évben számos más olyan sikerrel kecsegtető fejlesztési tervet állítottak le, amely fegyvereknél volt szov;jet felesleg, vagy lehetőség volt a szovjet licenc magyarországi gyártására. Arról, hogy ennek oka egy későbbi egységes szövetségesi fegyverrendszer megteremtése, vagy Magyarország teljes katonai és gazdasági függésben tartása volt a célja, még lehet vitatkozni.

(Az írás a Haditechnika 2011/2. számában megjelent cikk szövegének változatlan felhasználásávalés és képanyagának a szövegkörnyezethez való igazításával készült.)

Forrás cikk: 
Haditechnika 2011/2